TKM gyerekcipőben: a mutató alapja durva általánosítás

(hirszerzo.hu 2009.11.25.)

”A TKM-et a biztosítók nem számolják ki minden egyes ügyfelükre külön-külön, legalábbis januárig biztosan nem. Első nekifutásra minden biztosító egy 35 éves férfival számolva határozza meg a mutatókat, 5-20 év közötti biztosítási futamidőkkel kalkulálva, azt feltételezve, hogy a szerződés a biztosítási tartam alatt mindvégig élő lesz, valamint a biztosítási díjakat maradéktalanul megfizeti az ügyfél.

Más TKM-et módosító paraméterek is felmerülhetnek egy adott unit-linked biztosítás megkötésekor. Nem mindegy a biztosított kora, neme, éves befizetéseinek nagysága. A TKM-et jelentősen módosíthatja az egyes unit-linked biztosítások mögöttes termékeinek költségszerkezete is.

A unit-linked biztosítások lényege, hogy az ügyfelek a biztosítási szolgáltatásokon kívül befektetési lehetőséghez is jutnak. Az ügyfelek által befizetett biztosítási díjak a költségek levonása után a szerződő preferenciái szerint lesznek befektetve az általa kiválasztott eszközalapokba. Ezek a befektetési alapok általában borsos díjakért érhetőek el, amit az ügyfél a biztosítási díjban fizet meg. A befektetési alapoknak többek között alapkezelési költsége, a vételi-eladási árfolyamkülönbsége, tranzakciós díja vagy a kötvényesítés díja is van. A mögöttes befektetési alapok költségei a biztosítási szerződéssel járó díjak jelentős részéért felelősek.

A felsorolt költségek szerződésenként eltérőek, ráadásul a unit-linked biztosítások a befektetési lehetőség mellett kockázati élet- és balesetbiztosítási szolgáltatást is tartalmazhatnak. A klasszikus kockázati díjat az igényelt szolgáltatások függvényében a biztosító határozza meg, azonban a legtöbb unit-linked esetén az ügyfélnek is lehet beleszólása. Aki kisebb összegű kockázati biztosítást köt, az baj esetén kevesebbet is kap.

Minél nagyobb kockázati díjat állítunk be, befizetéseinek annál nagyobb része megy a klasszikus kockázati életbiztosításba. Pontosan ezért ez a pénz nem kerül befektetési alapokba, tehát a szerződő hozamot sem érhet el rajta. Az ügyfelek ezt költségként élik meg, ezért a kockázati biztosítás díja is bekerül a TKM mutatóba. (A legtöbb unite-linked szerződésnél ma már van lehetőség arra, hogy a szerződő ne igényeljen klasszikus kockázati életbiztosítást, így befizetéseinek 100 százaléka – a költségek levonása után – befektetési alapokba kerül.)

A felsorolt okok miatt kijelenthető, hogy a TKM-et az egyes ügyfelek konkrét szerződési paraméterei, igényei miatt jelentősen eltérhetnek a biztosítók által kiszámolt standardizált TKM mutatóktól. A tervek szerint a standardizált TKM számok a biztosítási ajánlatokban is szerepelnek majd, azonban egyelőre nem világos, hogy pontosan mikortól – erre biztosítós forrásaink nem tudtak választ adni.

Az is teljességgel bizonytalan, hogy lesznek-e egyedi paraméterekhez szabott TKM mutatók a jövőben, vagy mindenkinek majd a standardizált mutatók alapján kell eligazodnia – forrásaink erre sem tudták a választ, de egyöntetűen azon az állásponton voltak, hogy a standardizált TKM-nek nincs sok értelme. Tény: az általánosító TKM mutató változatlan formában nem több egy nagyot szóló marketingkampánynál, ez alapján – egyedi paraméterek figyelembe vétele nélkül – nem válik egyszerűbbé a termékek közötti választás, sőt, a TKM kifejezetten félrevezető is lehet.

Miért van szükség a TKM-re?

A unit-linked piacon működő biztosítókat régóta kritizálják, mondván: termékeik sokkal drágábbak más befektetéseknél, költségszerkezetük és felépítésük pedig olyannyira összetett, hogy sokszor az életbiztosításokkal házaló ügynökök sem tudják pontosan megmondani ügyfeleiknek, hogy egy adott szerződéssel milyen kiadásokat vállalnak fel. Máshogy fogalmazva: a unit-linked szerződéssel rendelkezők többsége nem tudja, hogy befizetéseinek mekkora részét viszi el a vagyonkezelő és a biztosító, és pontosan mennyi pénz kerül a biztosítások lényegét jelentő befektetési alapokba, ami neki hozamot termel.

Emiatt az amúgy sok szempontból vonzó biztosításokat könnyű volt azzal lesöpörni az asztalról: átláthatatlanok, de biztosan drágák, ezért nem versenyképesek a konkurens termékekkel – például az egyszerű befektetési alapokkal.

A TKM-Chartához a unit-linked termékeket forgalmazó összes biztosító csatlakozott. Ezzel ők is elismerték a fenti kritikák jogosságát, tehát azt, hogy termékeiket úgy értékesítették mindezidáig, hogy nem tudtak alapvető – és a versenytársakkal összehasonlítható –információkat átláthatóan megadni ügyfeleiknek.

(A unit-linkeddel járó költségeket a szerződések természetesen most is tartalmazzák, általában egyetlen oldalon vannak tételesen felsorolva a legfontosabb számok. Ezek összhatását azonban az ügyfelek nem láthatják pontosan, és általában az ügynökök sem fektetnek túl nagy hangsúlyt a befektetést terhelő elvonások bemutatására.)

Miért vártak a biztosítók eddig a TKM bevezetésével?

Mert nem volt különösebben érdekük meghallani a kritikusok hangját. A unit-linked termékek a hazai biztosítási piac legnépszerűbb termékei. A MABISZ harmadik negyedéves adatai szerint a biztosítási szektorban a folyamatos díjas unit-linked szerződések piacán nőtt egyedül a forgalom éves alapon. Ilyen körülmények között a piac nem kényszerítette ki az átláthatóság növelését, hiszen e nélkül is ment a szekér a biztosítóknak és a rájuk épült ügynökhálózatoknak. A Parlament azonban nemrég elfogadta a hosszú távú megtakarításokat szabályozó törvényt, ami csökkenti a biztosítók versenyelőnyét.

Eddig a biztosítói szektor falta fel a hosszútávon megtakarító (befektető) ügyfelek pénzének nagy részét. A hosszú távú megtakarításokat szabályozó törvény azonban már öt éves befektetésekre is adómentességet ad, ami a bizosítók jellemzően 10 éves vagy hosszabb futamidőre optimalizált termékeinek (melyek hozama 10 év leteltével adómentességet élvez) versenyelőnyét jelentősen csökkenti.

Ezt a MABISZ is beismeri. A TKM bemutatására összehívott sajtótájékoztatón elhangzott: az imidzsen kell javítani, mert a hosszú távú megtakarításokról szóló új törvénynek rossz hatása lesz a biztosítási piacra.

Az is kiderült: bár a piac szereplői önként vállalták, hogy kidolgozzák, bevezetik és ellenőrzik (és ha kell, fejlesztik) a TKM-et, a PSZÁF-nek jogszabályi lehetősége nem lesz arra, hogy a megállapodást megszegő társaságokat megbüntesse. A legrosszabb, ami ezekkel a cégekkel történhet, hogy kizárják őket a MABISZ soraiból, ami a lakosság tudatos pénzügyi magatartását feltételezve piacvesztéshez vezethetne. A biztosítók azt is megígérték, hogy idővel más termékeikre is kiterjesztik a TKM-et.”

Szeretne többet tudni?