Vérlázító

Ez annyira vérlázító, hogy le kell írnom!

Manapság mi a felállás? Az ember lánya küzd az ügyefelekért, aki nem ezt mondja ott valami nem stimmel!, már nem 2006-ot de még csak nem is 2008-at írunk, amikor „dübörgött a biznisz” és az ügyfél diktálta a tempót a banknak.
Rengeteg küzdelem, egyeztetés árán lehet csak áttolni egy-egy ügyletet. Persze azért csak sikerül, de több fejtöréssel jár, mint régebben.
Csak az utóbbi hónapokban meg se tudom mondani mennyiszer hallottam kollégáimtól, hogy ők ezt befejezik, nem csinálják tovább. Az egyik tüneményes kolléganőm azt szokta nekem mondani: „Beácskám, én kapitulálok!”
Igen, mi is csak emberből vagyunk és néha kiborulunk! Persze ez pár perc és mindenki megy tovább, teszi a dolgát.

A következő történt:
Ingatlanvásárlás alkalmával kerültem kapcsolatba Péterrel és családjával. Minden haladt szépen a maga útján, értkbecslés, bírálat, stb. Egyszer csak felhívtak a bankból és közölték, hogy annyira jó, mehet az ügyfél szerződni és akkor a kért hitelösszeg X millió, de a futamidő nem huszonöt, hanem: HARMINCÖT ÉV!!!!

Hirtelen azt se tudtam merre vagyok arrcal előre!
Ilyenkor persze nem szerencsés felemelni a hangomat, bár a legszívesebben ordítottam volna, hanem mély levegő és elkezdődik az alku.

Mi lenne ha..........;
Vagy mit szólnátok ahhoz, hogy..............;
Te mit javasolsz?
Találjunk ki valamit, mert ez így nem lesz jó!

Sajnos semmi nem segített, nem voltak túl segítőkészek!

Másnap jöttek hozzám Péterék, hatalmas mosollyal az arcukon, mondván minden sínen van.
Elmondtam nekik a szomorú tényeket- este már minek telefonáltam volna, hogy ők se tudjanak aludni?-, mire ők teljesen felháborodtak és hosszas tanakodás után azt mondták, hogy akkor inkább vissza az egész, ők ebbe nem mennek bele!

Őszintén szólva, nem is nagyon igyekeztem meggyőzni őket, hogy ez a hitel ebben a formában nekik mennyire jó lesz, mert én is tudtam hogy nem ezt akarták, ez így nem jó!
Gondoltam, most játszunk dupla vagy semmit és jeleztem a bank felé, hogy sajnos az ügyfél visszalép, kérjük a papírokat.

És itt vett fordulatot az ügy!
Péter hívott, hogy ő ezt most nem érti, két perce hívták a bankból, hogy tulajdon képpen mehet a huszonöt éves futamidő, de ha gondolja akkor a húsz év is rendben van.

Emberek! Hol vagyunk?

Minek a banki bírálatnak ekkora feneket keríteni, ha a 25-ből hirtelen 35 lesz, majd lehet éppenséggel 20 is?
Mintha nem lenne annyira jelentéktelen az eltérés, hogy ezt csak így elintézzük?
Kinek a képességeit, szakértelmét kell ilyenkor kétségbe vonni?
Hogy lehet ezek után az ügyben érintett banki ügyintézővel dolgozni?
Sőt! Bátran mondhatnám azt, hogy azt a pénzintézetet ez a „ kollegina” képviseli.
Hogyan fogom tudni a jövőben ajánlani ezt a bankot?

Természetesen ennél azért rutinosabb és higgadtabb vagyok.
Mindenhol előfordulnak hibák, nem minden ügyintéző áll mindig a helyzet magaslatán. Ettől még nem gondolom, hogy azzal a bankkal van az alapvető hiba és ha ezt dobja a gép és ez a bank a legmegfelelőbb ,akkor ezen a bankon fogom átverekedni magamat!

Hogy happy enddel végződjön a történet:

Péterék azóta beköltöztek és rendesen fizetik a havi törlesztő érszletet.........és ez így lesz az elkövetkezendő huszonöt (nem harmincöt!) esztendőben.